Az élet számos helyzetében képesek vagyunk arra, hogy a jelenben időzzünk, az itt és most terében tudatosan jelen legyünk. Sőt még arra is képesek vagyunk, hogy eggyé váljunk a jelenléttel.
De ezekben az esetekben is van valaki, aki időzik az itt és most-ban, van valaki, aki nézi az itt és most-ot. Van valaki, aki egyfajta eredményként magának érzi ezt az élményt. Ezért ez a jelenlét nem tiszta, nem mentes a meditáló nézőpontjától. A személyes tudatosságnak mindig van valamilyen tárgya, van egy figyelő, aki tudatában van az eseményeknek vagy akár a kristálytiszta jelennek. Ezért hívhatjuk ezt az állapotot tudatos jelenlétnek.
A megvilágosodás nem egy tudatállapot, nem egy elmei állapot. Néhány radikális nem-kettős tanító azért hívja mégis természetes állapotnak, mert ez segít azon meditálóknak, akik nagyon sok tudatállapotot megtapasztaltak már, és ebből kifolyólag csak állapotokban képesek gondolkodni. Számukra ez egy kapu vagy egy nyers instrukció is lehet: azt az állapotot keresd, ami természetes! A természetes állapotod egy olyan állapot, ami nem igényel erőfeszítést, ami mindig is jelen volt és mindig is jelen van. A természetes állapot és a tiszta jelenlét egymás szinonimái.
Csak a tiszta jelenlét van. A tiszta jelenlét erőfeszítéstől mentesen ragyog és eredendően tudatában volt önmagának. A tiszta szó azt jelenti, hogy a jelenlét megtisztul a meditálótól, megtisztul a figyelőtől. Megtisztul attól, aki még esetleg az előző pillanatban időzött benne. A tiszta jelenlétben nincs senki, aki akárcsak látszat szintjén is, elválasztva időzhetne benne.
Megvilágosodás 