A helyes törekvés

“A helyes törekvés nem egyenlő az aktivitással. A törekvés lényege, hogy ha a pillanat bölcsessége azt igényli, akkor nem mozdulok, ha pedig a pillanat bölcsessége azt igényli, akkor aktívvá válok.

Tételezzük fel, hogy el szeretnék jutni Budapestről a Balatonra az autópályán. A GPS azt az  instrukciót fogja mondani kilencven kilométeren keresztül, hogy maradj az úton, menj egyenesen. Majd egyszer csak úgy navigál, hogy ötszáz méter múlva fordulj jobbra. Idáig miért volt jó, hogy egyenesen mentem, most meg arra utasít, hogy forduljak el? Utána megint öt kilométeren át egyenesen vezet. Ez teljesen értelmetlen! – mondhatná az elme.

A helyes törekvés arra vonatkozik, hogy követem a GPS-t, és maradok a megvilágosodás szándékában. A fáradhatatlanság pedig egyfajta kitartást jelent, hogy mindig a kütyüt fogom követni, bármit is mond. A megvilágosodáshoz leszek hűséges, fáradhatatlanul. Néha cselekednem kell érte, máskor nem kell tennem semmit. Olykor mozdulatlanná kell válnom, időnként aktívnak kell lennem. Néha a kettőt egyszerre kell csinálni: kívül tevékenykedni, belül rezzenéstelennek lenni.

Nem az a lényeg, hogy mi fakad a pillanat bölcsességéből, hanem az, hogy fel akarok ébredni.”

Részlet Magunam Te és a Megvilágosodás című könyvéből.

Ima a megvilágosodáshoz

“Tökéletesen bizonyos
vagyok abban,
hogy mindennek
a természete
a spontán szabadság,
szüntelen ragyogás,
végtelen nyitottság.
Boldogsággal tölt el
a valamennyi
lényben és dologban
eredendően benne rejlő
tiszta lényegiség,
mely számtalan
formában ölt testet.
Minden pillanatban
együtt ünneplek
és táncolok
a jelenségekkel.
(Magunam)”

Részlet Magunam Te és a megvilágosodás című, hamarosan megjelenő könyvéből.

Megvilágosodás illata

“A feloldódás azért szükségszerű és végzetes, mert tévhiteink oldódnak vissza eredendő forrásukba, és soha többé nem késztetnek minket szenvedésre.

Az egyetlen, ami tetten érhetően megtörténik, az, hogy a megvilágosodás tiszta minőségei maguktól kibontakoznak és felragyognak. A szabadság illatait a folyamat során is meg-megéreztük. Időnként, különösen a bepillantások alatt, szinte nyelvünkön volt a buddhák ezer íze, terességük zamata, az ősi illat, amelyre szívünk dalolni kezd boldogságában. Ugyanakkor el is veszítettük az illatot, és emlékké vált bennünk. A vitrinben őrizgettük, és sóvárogva gondoltunk arra a bizonyos szent pillanatra.

A megvilágosodás olyan benned, akár egy friss, zsenge tulipán. Félreértésed ereje szorosan fogja a virágot, összepréseli és bezárja a benne lakozó lehetőségeket: a csodás szirmokat, ragyogást. Amikor feloldódsz az igazságban, félreértésed bezáró ujjai elengedik a növényt. A tulipán pedig – hiszen ez a természete – szorítás hiányában önmagától kinyílik, felmutatva színeit, illatait, a tavasz fényeit.”

Részlet Magunam Te és a megvilágosodás című, hamarosan megjelenő könyvéből.

Albérlet vagy igaz otthon

Valódi bepillantáskor nincs énnel való azonosulás. Akkor az vagy, aki valójában vagy. Saját fényedként ragyogsz. Ilyenkor gondolatok nélkül, intuitív módon felismered, hogy ki vagy igazán. Tisztán látod, hogy ez a valódi lényegiséged, és ehhez képest minden más illúzió, hamis. Ebben a folyamatban nincsenek gondolatok, az elme nem dolgozik. Rálátsz valamire. Az igazság önnön fényét nyilatkoztatja ki, felismeri önmagát. Felébredsz az élet álmából. Rájössz, hogy minden más délibáb, de nem azért, mert nincs szék, és a kezed mégis beleütközik a karfába, hanem, mert mindez az álomnak a része. A feleszmélés után már nem tudsz a régi otthonodba visszatérni. Nem is akarsz. Azt érzed, hogy végre megérkeztél. Minden pillanatban ezt kerested, ezért egyszerűen megünnepled, hogy otthon vagy, és bármi is maradt a látszatéletedből, többé nem érinted. Eljutsz oda, hogy nem érdekel, ha a benned szunnyadó szabadság mindezt elfújja, hadd vigye. Ha nem söpri el, akkor megmarad.

Olyan ez, mint amikor van egy albérleted, éveken keresztül ott laksz, ám egy napon rátalálsz az igazi otthonodra, ahol az összes felmenőd élt, és utána nem akarsz visszamenni a bérelt lakásba. Nem térsz vissza a régi bútorokhoz, mert azok is az albérlethez tartoznak, és nem fogod felhívni a főbérlőt, hogy figyelj, mindenképpen add ki a lakást. Mindegy már, mi történik vele, nem jut eszedbe. Az egy albérlet volt, a vándoréletedhez tartozott, most pedig otthon vagy végre. Az sem számít, hogy a szabadság mindent felszabadít, vagy esetleg egy-egy régi foszlány megmarad az áloméletedből. A legfontosabb, hogy végre hazaértél, és tudod, ki vagy valójában. Ott vagy, ahová tartozol.

Ezzel ellentétben sokunknál ez a fajta otthon nem jelenik meg. Úgy éljük meg, hogy tettünk egy utazást valahová, de utána vár minket a régi albérletünk. Igaz, nem a miénk, sok szenvedéssel jár, mert alkalmazkodni kell a tulajdonos elvárásaihoz, de mégis ott vannak a régi bútoraink, vissza kell térnünk. Hiába találtunk rá az igazi lakásunkra, mindig visszatérünk az átmeneti szállásunkra. Elkezdődik a csikicsuki, hogy mi legyen az igazi otthonunk? Hol verjünk gyökeret? Ezért óriási a különbség aközött, ha úgy van betekintésünk, hogy egy pillanat erejéig nem érintjük az én illúzióját, és rálátunk az igazságra, vagy úgy éljük meg a folyamatot, hogy fülig szerelmesek vagyunk a megvilágosodásba, és az erőnkkel hegyeket mozgatunk meg.”

Részlet Magunam hamarosan megjelenő könyvéből

A megvilágosodás egyszerűsége

“A megszabadulást gyakran a jövőben képzeljük el, ott véljük megtalálni. Távol keressük, önmagunkon kívül. Sőt, a legtöbben úgy gondolják, hogy különleges élmény.  A felébredés nem rendkívüli pillanat. Az igen, amikor összejön a család karácsonykor, együtt vannak a távolabbi rokonok. Ilyenkor kifejezzük szeretetünket egymás felé. Olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amelyeket nem minden nap szoktunk. Ez a magasztos ünnep évente egyszer van, ezért egyedi tapasztalat. A felébredettség eredendő és mindig jelen lévő. Egyszerű, nem pedig különleges. Túl van a tetteken, szavakon, testi ölelésen. Itt és most van, ez a természetes állapotunk, amelytől nem különbözünk. Közelebb van hozzánk, mint a leghétköznapibb cselekedetünk, olyannyira, hogy egy velünk. Rádöbbenni a valóságra, megvilágosodni, egyet jelent a belelazulással. A tökéletes, tiszta jelenlét pillanata nem más, mint hogy megnyugszunk a soha nem-született természetünkben.”
Részlet Magunam nemsokára megjelenő könyvéből

Isten bennem van

“Voltam egyedül, voltam széttört váz
Voltam egyetlen, festett látszat-máz

Lettem végtelen, lettem céltalan
Létem égsárkány: Isten bennem van”

Virág

Spirituális sztriptíz, avagy vetkőzz, ha tudni akarod, ki vagy valójában!

Ha a megvilágosodás vágya fellobbant szívedben, és a felébredés felé irányul életed, szándékod, szerelmed, el kell kezdned vetkőzni. Vágyad netovábbja, hogy szabad lehess, mentes a körülmények, feltételek, változás fátylaitól. Vágyad, hogy megpillanthasd valódi, eredendő természetedet és fel is vállald azt. Olyasmi hív tehát, amely nem kívül, de igazán nem is belül van, sokkal inkább létezésed magja ez. Szent eredet, alapvető természet. Vetkőzés nélkül nem jutsz messzire. Álarcaid, várfalaid elfedik előled az igazságot, és marad a megszokott, jól ismert, kényelmes nemtudás.

Van egy pillanat, amikor már annyira vágyod a szabadság ízét, hogy bevonzod életedbe a Gurut. Ő lehet emberi lény vagy akár bármilyen más forma, lehet formanélküli és egészen megfoghatatlan. Amikor a Guru kinyitja szemét és téged lát maga előtt, azt mondja: „Hohó, be akarsz lépni a megvilágosodás kapuján? Rendben, akkor vetkőzz!” Mire a tanítvány alázatosan és lelkesen állítja, hogy készen áll és hajlandó is vetkőzni. Egy darabig általában nincs is gond. Milyen üdítő is ledobni a legnyilvánvalóbb hacukákat, és egyre inkább különlegesnek érezni magunkat, és az egész folyamatot.

Van azonban egy következő meghatározó pillanat: amikor már rettenetesen elégedett vagy és érzed, ahogy a megvilágosodás gyermeke leszel, a mester huncut szemvillanással olyasmit javasol, amelytől eláll a lélegzeted. Le kell venned a rejtegetett ruháidat is, úgy is mondhatnám, a lelki fehérneműdet. Hoppá.  Erre nem számítottál. Nélkülük fázol és védtelennek érzed magad, még akkor is, ha ezek a göncök félelmekből, hiúságból vagy éppen félreértésből szövődtek. Egyszerre engednéd el őket és egyszerre szorongatod mindet, hiszen nélkülük nem látod magadat. Hozzád nőttek, meghatároztak, ha levennéd mindet, még ki tudja, mi is történhetne?? Talán még szabad is lehetnél. És ekkorra megszületik benned a sóvárgás: szeretnéd tudni, milyen lesz. Biztosítékra vágysz, hogy nem semmisülsz meg, a világod nem omlik majd össze. Ám a Guru nem ad biztosítékot, a megvilágosodás nem tesz ígéretet. Hallgatásuk ragyogás, vakító, éles fény, amely előtt semmi rejtve nem maradhat.

Sokféle tanácsot adhatnék, de csak egyet írok le ide: maradj alázatos, és ha félelmetes is a vetkőzés, bízz a szabadság bölcsességében. Csak az igazság tudja, mi a helyes. Minden más porhintés. Vetkőzz és légy végre önmagad. Légy szabad.