A megvilágosodás egyszerűsége

“A megszabadulást gyakran a jövőben képzeljük el, ott véljük megtalálni. Távol keressük, önmagunkon kívül. Sőt, a legtöbben úgy gondolják, hogy különleges élmény.  A felébredés nem rendkívüli pillanat. Az igen, amikor összejön a család karácsonykor, együtt vannak a távolabbi rokonok. Ilyenkor kifejezzük szeretetünket egymás felé. Olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amelyeket nem minden nap szoktunk. Ez a magasztos ünnep évente egyszer van, ezért egyedi tapasztalat. A felébredettség eredendő és mindig jelen lévő. Egyszerű, nem pedig különleges. Túl van a tetteken, szavakon, testi ölelésen. Itt és most van, ez a természetes állapotunk, amelytől nem különbözünk. Közelebb van hozzánk, mint a leghétköznapibb cselekedetünk, olyannyira, hogy egy velünk. Rádöbbenni a valóságra, megvilágosodni, egyet jelent a belelazulással. A tökéletes, tiszta jelenlét pillanata nem más, mint hogy megnyugszunk a soha nem-született természetünkben.”
Részlet Magunam nemsokára megjelenő könyvéből

Isten bennem van

“Voltam egyedül, voltam széttört váz
Voltam egyetlen, festett látszat-máz

Lettem végtelen, lettem céltalan
Létem égsárkány: Isten bennem van”

Virág

Spirituális sztriptíz, avagy vetkőzz, ha tudni akarod, ki vagy valójában!

Ha a megvilágosodás vágya fellobbant szívedben, és a felébredés felé irányul életed, szándékod, szerelmed, el kell kezdned vetkőzni. Vágyad netovábbja, hogy szabad lehess, mentes a körülmények, feltételek, változás fátylaitól. Vágyad, hogy megpillanthasd valódi, eredendő természetedet és fel is vállald azt. Olyasmi hív tehát, amely nem kívül, de igazán nem is belül van, sokkal inkább létezésed magja ez. Szent eredet, alapvető természet. Vetkőzés nélkül nem jutsz messzire. Álarcaid, várfalaid elfedik előled az igazságot, és marad a megszokott, jól ismert, kényelmes nemtudás.

Van egy pillanat, amikor már annyira vágyod a szabadság ízét, hogy bevonzod életedbe a Gurut. Ő lehet emberi lény vagy akár bármilyen más forma, lehet formanélküli és egészen megfoghatatlan. Amikor a Guru kinyitja szemét és téged lát maga előtt, azt mondja: „Hohó, be akarsz lépni a megvilágosodás kapuján? Rendben, akkor vetkőzz!” Mire a tanítvány alázatosan és lelkesen állítja, hogy készen áll és hajlandó is vetkőzni. Egy darabig általában nincs is gond. Milyen üdítő is ledobni a legnyilvánvalóbb hacukákat, és egyre inkább különlegesnek érezni magunkat, és az egész folyamatot.

Van azonban egy következő meghatározó pillanat: amikor már rettenetesen elégedett vagy és érzed, ahogy a megvilágosodás gyermeke leszel, a mester huncut szemvillanással olyasmit javasol, amelytől eláll a lélegzeted. Le kell venned a rejtegetett ruháidat is, úgy is mondhatnám, a lelki fehérneműdet. Hoppá.  Erre nem számítottál. Nélkülük fázol és védtelennek érzed magad, még akkor is, ha ezek a göncök félelmekből, hiúságból vagy éppen félreértésből szövődtek. Egyszerre engednéd el őket és egyszerre szorongatod mindet, hiszen nélkülük nem látod magadat. Hozzád nőttek, meghatároztak, ha levennéd mindet, még ki tudja, mi is történhetne?? Talán még szabad is lehetnél. És ekkorra megszületik benned a sóvárgás: szeretnéd tudni, milyen lesz. Biztosítékra vágysz, hogy nem semmisülsz meg, a világod nem omlik majd össze. Ám a Guru nem ad biztosítékot, a megvilágosodás nem tesz ígéretet. Hallgatásuk ragyogás, vakító, éles fény, amely előtt semmi rejtve nem maradhat.

Sokféle tanácsot adhatnék, de csak egyet írok le ide: maradj alázatos, és ha félelmetes is a vetkőzés, bízz a szabadság bölcsességében. Csak az igazság tudja, mi a helyes. Minden más porhintés. Vetkőzz és légy végre önmagad. Légy szabad.

Nincs személyes megvilágosodás

Mi a személyes én legnagyobb félreértése?

A szellemi kereső úgy gondolja, hogy valaha majd ki fog teljesedni, meg fog szabadulni. Azért tesz meg mindent, hogy ez a kiteljesedés megtörténjen. Különböző elképzelései vannak ennek az eléréséről. Valaki világi, valaki pedig szellemi módon, belső utakon próbálja ezt a tökéletesedést elérni, de mindenféleképpen személyes szinten.

Ez a fajta személyes kiteljesedés lehetősége nem megvalósítható, vagy csak rövid időre. Mivel időben és térben jelenik meg a kiteljesedés – maga is egy mulandó, bár csodaszép történés –, egyszer el fog múlni.

Ha ezt megérted és elfogadod, akkor felragyoghat a valódi vágyad: „Fel akarok ébredni az egészből!” A valódi szó vagy kifejezés alatt még pontosan nem tudod, mit értesz, de érzed a belső hívást hazafelé. Amíg nincs erről egy élő tapasztalat, egy élő belátás, egy dolgot tudsz elhatározni, hogy valódi értelemben akarsz felébredni, bármi is legyen az. Nem tudod, mi valójában a felébredés, de elindul a kutatásod. Belátod azt is, hogy a valódi felébredéshez nagyon sok koncepciótól, azonosulástól, megszokástól, sémától kell megválnod. A személyes én alapvető tudatlanságát és arroganciáját szükséges elengedned.

A szabadság itt és most felismerhető, de senkinek sem lehetséges a személyes megszabadulás. Csak megvilágosodás van, nem is volt soha semmi más.

Áldás nélkül nincs semmi

Az áldás az, amikor a mindenség rábólint tiszta szándékodra, hogy szabad akarsz végre lenni. Áldás nélkül nincs semmi, mondják a jógik.

A megszabadulás nem burok, nem egy díj, amit megszerzel, nem dicsőség. A megszabadulás az, ami mindig is voltál, mindig is leszel, és ezen semmi, de semmi nem változtat. Áldásban lenni annyi, mint bírni a mindenség jelenlétét törekvésünkben a felébredés felé.

Ahhoz, hogy az áldást érezd, folyamatosan nyitnod kell felé. Naponta kérd a mindenség bólintását szándékodra, naponta köszönd meg, hogy létezik felébredés az álomból, és naponta legyél hálás, mert a hála nyitja szívedet. És akinek szíve nyitott, szabadon létezik.
Az áldás napról napra beborít, és először finoman, majd egyre erősebben, megjelenik életed minden területén. Áldott leszel. És veled együtt minden és mindenki. Ha egy jógi gyakorol, a mindenség vele gyakorol. Ha egy jógi áldást kér, mindenkire kéri, ha megkapja, mindenki megkapja.

És ha egy Buddha felébred, mindenki felébred vele együtt.

Már most is szabad vagy

Semmit sem kell hozzád adni, semmit sem kell elvenni belőled. Ilyen módon nem kell megváltoznod. Csupán az légy, aki valójában vagy. A szabadsághoz egyetlen dolog kell: a szabadság maga. A szabadság a kulcs. A megszabadulás, megvilágosodás, felébredés önmagát nyitja, más kulcs nem illik ebbe a zárba. Semmilyen elvárás, koncepció, fakírkodás, lazaság, nemtörődömség, arrogancia, elképzelés nem nyitja a zárat – csak önmaga képes kinyitni.

Már most is szabad vagy, már most is te vagy a szabadság. Azért tudod kinyitni ezt a nemlétező ajtót, mert te magad vagy a kulcs önmagadhoz. Ez a kulcs úgy, ahogy van, tökéletes, nem kell hozzáadni semmit.

A növelés, hozzáadás szükségességének elképzelése abból fakad, hogy napi szinten tapasztaljuk az elégedetlenséget – ebből kiindulva azt gondoljuk, hogy szükségünk van más dolgokra a kulcs teljessé válásához. Még a tudatlanság eltávolítására sincs szükség. Még a merev elképzelések, koncepciók eltávolítására sem. Bizonyos nemkettős tanításokban az olvasható, hogy a szabadság eléréséhez teljesen le kell meztelenedni, mindent el kell engedni – még erre sincs szükség. Ha úgyis a szabadság kulcsa nyitja a szabadságba vezető ajtót, akkor elegendő a kulcsot betenni a zárba, többre nincs szükség. Nem kell le- vagy felépítened magad, nem kell ilyen értelemben megváltoznod.

Csupán az légy, aki valójában vagy.

Fotó forrása: http://www.motaen.com

Kérdés és válasz a szerelemről

Tanítvány:
Nekem sokszor az az érzésem, hogy tulajdonképpen nem szerelembe esni kell, hanem megvilágosodásba esni. Gyakran azt érzem, hogy a szerelem maga a megvilágosodás. Amikor a szerelmet akarom átengedni magamon, akkor tulajdonképp a megvilágosodást akarom előengedni. Ez tévedés?

Magunam:
A sok lehetséges kifejezés közül azért használom a ’szerelem’ szót, mert a szerelem nélkülöz mindenféle átgondoltságot, kiszámíthatóságot, lehatároltságot. De nem véletlenül teszek elé egy minőségjelzőt – a ’megvilágosodás iránti szerelem’ kifejezés alatt ne a ’szerelem’ szó hétköznapi jelentését értsük. Nem a vak szerelemről beszélek, amikor nem látunk tisztán, mert ránk ereszkedik a lila köd. A megvilágosodás iránti szerelemben nincs racionalizmus, kiszámíthatóság, lehatároltság, de tele van bölcsességgel, belátással, nyitottsággal, spontaneitással. Ez egy bölcs szerelem. Ebben a szerelemben az, aki szerelmes, az, aki szeretve van és maga a szerelem egy. Ebben a szerelemben a valódi határok elmosódnak. Ez a szerelem visszahoz a jelenbe, mert ezt a szerelmet itt és most tapasztaljuk, itt és most érezzük, nem egy másik helyen, nem a múltban és nem a jövőben. Ez a szerelem képes elnémítani a duruzsoló elmét, képes fölülírni, elégetni az olyan kizökkentő gondolatokat, hogy „el vagyok választva”, „még nem tapasztalom”, „kiestem”, „ismét szétszóródtam”. Bármikor megjelenhetnek ilyen félreértések, elhomályosulások, de ez a szerelem el tudja égetni őket, mert a forrása a megvilágosodás.