Valódi szívünk olyan, mint egy édesanya. Az anya ölében megbújó gyermek pedig olyan, mint jelenlegi önmagunk.
A gyermek mindenhol keresi az anyukáját, mert éhes és szomjas, valamint vágyik a szeretetre, gondoskodásra. Mi magunk is keressük önmagunk valódi természetét, keressük a bennünk lakozó isteni természetet. Mindenhová nézünk, csak magunk elé nem. Egyes kisbabák mindenhova odafordítják a fejüket, csupán anyukájuk irányába nem néznek, mások csukott szemmel tapogatóznak.
A gyermek örömmel öleli át anyukáját miután végre odafordul, kinyitja szemét és megpillantja őt. Mi is követhetjük a kisbabák ösztönös cselekedetét, hiszen már most is az igazság ölelésében vagyunk. Már most is az vagyunk, amit keresünk, csupán fel kell ezt ismernünk.