Az elme is az igazságból, önmagad igazságából, az önvalódból jelenik meg. Megnyilvánul, akár egy délibáb. A probléma ott kezdődik, amikor elhiteti magáról, hogy minden tud, mindent irányít és valódi menedéket tud biztosítani számodra. Valójában az elme mindig mást akar, ez az ő alapvető tulajdonsága. Egy kedves szerettem mondása: a kutya ugat, a macska nyávog, a gyerek sír. Az elme pedig állandó mozgásban van. Néha fél, néha magabiztos, néha örül, néha szenved – ez a természete. Ő így csodálatos, így szerethető. Ugyanakkor az elme csak egy rendkívül kis morzsája az igazságnak.
A nem-kettős tanítások arra mutatnak rá, ki vagy te valójában, nem pedig arra, hogy ez a végtelen, nem-kettős igazság egy test-elmében hogyan összpontosul, hogyan fejezi ki magát. Az elme csak egy gondolat, egy nagy, központi gondolat. A gondolatok viszont jönnek és mennek.
Nézd meg inkább, honnan ered, menj le a forrásáig és meg fogod látni. Amit ekkor találsz, az a te önvalód.
Megvilágosodás 