Bármely szellemi vagy hétköznapi dolog elsajátításához nélkülözhetetlen a mester, aki, vagy ami elmélyítette és a gyakorlatba már átültette tudását. A mindennapok mesterembereit, tanárait nem különböztetném meg a spirituális mestertől, amíg szükség van bármilyen külső szempontra bölcsességük bizonyításához.
Hogy egyértelműbb legyek: a szellemi mesterhez, a szív valódi gurujához nem tudok és nem is akarok elvárásokat rendelni. Honnan vennék bátorságot ahhoz, hogy előírjam a térnek, milyen vezetőt küldjön?!
Amennyiben elvárásokkal és koncepciókkal vagyunk felvértezve, maximum ezek tükröződéseit fogjuk meglátni, a valódi bölcs rejtve marad nem-látó- csak-néző szemünk elől. Mennyivel könnyebb volna előírni: a valódi mester szerény, bölcs, megvilágosodott és a többi.
A tér ennél azonban szabadabb, játékosabb, fantáziadúsabb! Nem szolgálja ki az efféle spirituális elvárásokat, sőt mi több, nagy szeretettel űz tréfát merevségünkből. Ha a szabadság, bölcsesség pillanata pontosan úgy következik be, ahogy azt vártad, ha pontosan olyan tanítót kaptál, mint akit elképzeltél, inkább légy óvatos! A valódi, tiszta jelenlét túlnő elképzeléseinken, és pont váratlanságával, minden elképzelésedet porba döntő játékával fog diadalmaskodni. Bármennyire olvasottnak számítasz, bármilyen mélyre jutottál is önmagad feltérképezésében, tégy le elképzeléseidről a gurut illetően!
Minél nyitottabban és alázatosabban fogadod, annál tisztábban és élesebben mutatkozhat meg életedben a mindenség tanítómestere.
Megvilágosodás 