A hullám természete

Azért szenvedünk, mert a végtelen óceánból csak egyetlenegy hullámmal azonosulunk – ez a hullám mindent elkövet annak érdekében, hogy saját létét fenntartsa. Ez már önmagában óriási szenvedés. Maga az erőfeszítés szenvedés. Amikor valódi értelemben elcsendesedsz, megpihensz, vagy beleszabadulsz az igazságba, akkor nem történik más, mint hogy egy pillanat erejéig elengeded, nem érinted ezt a fajta azonosulásodat.

De ez nem azt jelenti, hogy eltűnik a hullám. Az is csak egy hiedelem, hogy a hullám azért nem tűnik el, mert erősen azonosulok vele. Ha ez a vélekedés igaz lenne, akkor éjszaka, mély álomban, vagy akár kómában szétesne a test. Nem a hiedelmünk tartja egyben a jelenségeket, hanem az óceán maga, az igazság maga. A forrásból jön minden jelenség, annak köszönheti létét, és végül a forrásba tér vissza.

Amikor azt mondom, hogy egy pillanat erejéig ne érintsd a hiedelmedet, valójában nem azt kérem, hogy törd össze a hullámot. Csak azt a hiedelmedet ne érintsd, hogy pusztán egyetlen hullám vagy a végtelen óceánban.

Reklámok