Sokszor hallottam ezt a mondást: Amikor a Buddhák nincsenek jelen, a jelenségek nyelvén tanítanak.Bár sokáig elhittem ezt az állítást, már tudom, hogy valójában nem is igaz. Mert a Buddhák MINDIG jelen vannak, és nem a jelenségek nyelvén tanítanak, hanem ők maguk a jelenségek.
Amikor az eső elered, egy Buddha mossa le a port rólad, hogy megláthasd végre önmagad. Amikor egy kiáltást hallasz, biztos lehetsz benne, hogy igenis neked szól. Ébresztő gyanánt. Amikor fájdalmad van, és minden sötétnek látszik, lelked fénye háttérbe szorul, akkor is egy Buddha rejlik a fájdalomban, és szeretettel feszegeti vélt határaidat. Amikor megcsókolsz valakit, és elönt a vágy, Buddhát csókolod, aki életre kelti benned a megszabadulás iránti sóvárgást. Amikor mély meditációban fényt tapasztalsz, egy Buddha lámpása világít a szemedbe, figyelmeztetve, hogy ne ragadj le egyetlen élménynél sem, mert az csupán a szabadság ígérete. Amikor mestereddel farkasszemet nézel, bizony a Buddhát látod, és tekintetében önmagadat. És amikor a tükörbe nézel, ott sem láthatsz semmi mást, csak az igazságot: a Buddhát.
Minden maga a megszabadulás, ezért minden Buddha. Sőt, te sem vagy kivétel. Valójában minden pórusodban Buddha birodalom rejtőzik, a szabadság és a Csend megannyi fészke. Ezért használja a jógi a jelenségeket mesterként. Ezért lehetséges megszabadulás a mindennapokban. Itt és most. Neked is.
Láss mindent Buddhaként, és a világod átalakul a megszabadulás kimeríthetetlen kincsestárává! Ez a jógik egyik legfontosabb látásmódja.
Megvilágosodás 