Valódi meditáció

Amikor kimondom a szót: meditáció, a legtöbb embernek külsőségek jutnak eszébe. Ülőpárnán, elegáns tartásban, csukott szemmel ülő gyakorlók, akik kezeikkel különböző kifinomult mozdulatot végeznek. Esetleg szerzetesek képe rémlik fel, ahogyan százával hajlonganak furcsa szövegek fölött. A meditáció azonban nem külsőség, hanem az edzett tudat jelenléte a pillanatban.

Szokás összekeverni a meditációs gyakorlatokat és magát a meditációt. Persze mindig azzal a legkönnyebb kezdeni, ami kívül van: vásárolni egy párnát és jóga nadrágot, vagy befizetni egy kétnapos meditációs tanfolyamra. Ez mind szép és jó, de mi történik utána? Túllépünk-e a körülményeken, hogy felfedezzük: mire képes a tudat?

A tudat edzése

Manapság egy magára adó nyugati ember edzi a testét és folyamatos tanulással edzi az elméjét is. Szó szerint divat lett a fittség, az egészség és a kitartás. Ám a mindezek mélyén ott lüktető tiszta tudatosság edzése misztikusnak és elérhetetlennek tűnik. Valljuk be, olyan távoli célnak látszik, amelyről kényelmesebb elfelejtkezni, és külsőségekben megélni csupán. Új jelenség, hogy akár nagyon hétköznapi gondolkodású üzletemberek elmennek elvonulásokra, ahol technikákat sajátítanak el a meditációhoz. Ám ezek gyakorlatok, amelyek edzik a tudatot, de nem egyenlők a tiszta, természetes jelenléttel, amely a meditáció veleje. Éppen ezért a tanult technikákat hétköznapi vágyak beteljesítésére használják: jobb párkapcsolat, nyugodt munkahelyi hozzáállás, az érzelmek harmonikusabb kezelése és így tovább. Vajon ez a meditáció? Vajon a tudat edzése ennyit adhat csupán?

Meddig vihet el egy meditációs gyakorlat?

Amíg a meditáció számodra egy gyakorlat, addig létezik a gyakorló, a gyakorlás és a gyakorlat tárgya is. Vagyis nem csupán kettősség, de sokaság van! Mennyi figyelni való, mennyi törődni való, mennyi probléma és ragaszkodás! Egy olyan gyakorlat, amelyet el kell kezdened, ráadásul mindenképpen véget is ér majd: ami keletkezik, az el is múlik. Ősi törvény.

Meddig vihet el egy olyan gyakorlat, amely még őrzi a mulandóság ízét benned? A válasz: meglepően sokáig. A meditációs gyakorlás különböző képességekkel vértezi fel a szellemi embert: öröm, bátorság, kitartás és nyitottság születik. Ezek rendkívül hasznos tulajdonságok, amik valóban megkönnyítik a hétköznapi életet. De te ne állj meg itt! Sőt! Ezek azon képességek, amelyek segítenek tovább lendülni a valódi meditáció felé. Hogy hogyan? A válasz felszabadítóan egyszerű: elengedéssel.

A meditációs praxisban elérkezik az a pillanat, amikor be kell látnod: innen nincs tovább út, nincs tovább utazás, az elme világa mulandó, és ekként nem lesz szabad sohasem. El kell engedned a személyes siker és megvilágosodás képzetét. El kell engedned azt az illúziót, hogy eljutsz majd valahova és ott jó lesz majd. El kell engedned minden addigi célodat.

Nem- meditáció- nem- cselekvés- nem- létezés

Egyszer egy idős szellemi barátom azt mondta: a valódi meditáció az, amikor nem meditálsz. Hú, gondoltam magamban. Ez olyan őrült jógis mondás. Ám amikor ellazultam ebben az útmutatásban, megértés született. Amikor gyakorlunk, meditációt utánzunk, játszunk el. Amikor egyszerűen és tisztán jelen vagyunk a pillanatban, megszűnik körülöttünk a világ kettőssége, és csak és kizárólag a szabad pillanat végtelensége van. Nem cselekszünk többé, nem létezünk személyes énként többé és nem is meditálunk. Csak meditáció van. Ehhez kell az elengedés: totális lemondás arról, amit eddig eljátszottál.

Azóta, ha megkérdezik: Te mikor szoktál meditálni? Azt felelem örömtelin: Mikor nem??

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: