Albérlet vagy igaz otthon

Valódi bepillantáskor nincs énnel való azonosulás. Akkor az vagy, aki valójában vagy. Saját fényedként ragyogsz. Ilyenkor gondolatok nélkül, intuitív módon felismered, hogy ki vagy igazán. Tisztán látod, hogy ez a valódi lényegiséged, és ehhez képest minden más illúzió, hamis. Ebben a folyamatban nincsenek gondolatok, az elme nem dolgozik. Rálátsz valamire. Az igazság önnön fényét nyilatkoztatja ki, felismeri önmagát. Felébredsz az élet álmából. Rájössz, hogy minden más délibáb, de nem azért, mert nincs szék, és a kezed mégis beleütközik a karfába, hanem, mert mindez az álomnak a része. A feleszmélés után már nem tudsz a régi otthonodba visszatérni. Nem is akarsz. Azt érzed, hogy végre megérkeztél. Minden pillanatban ezt kerested, ezért egyszerűen megünnepled, hogy otthon vagy, és bármi is maradt a látszatéletedből, többé nem érinted. Eljutsz oda, hogy nem érdekel, ha a benned szunnyadó szabadság mindezt elfújja, hadd vigye. Ha nem söpri el, akkor megmarad.

Olyan ez, mint amikor van egy albérleted, éveken keresztül ott laksz, ám egy napon rátalálsz az igazi otthonodra, ahol az összes felmenőd élt, és utána nem akarsz visszamenni a bérelt lakásba. Nem térsz vissza a régi bútorokhoz, mert azok is az albérlethez tartoznak, és nem fogod felhívni a főbérlőt, hogy figyelj, mindenképpen add ki a lakást. Mindegy már, mi történik vele, nem jut eszedbe. Az egy albérlet volt, a vándoréletedhez tartozott, most pedig otthon vagy végre. Az sem számít, hogy a szabadság mindent felszabadít, vagy esetleg egy-egy régi foszlány megmarad az áloméletedből. A legfontosabb, hogy végre hazaértél, és tudod, ki vagy valójában. Ott vagy, ahová tartozol.

Ezzel ellentétben sokunknál ez a fajta otthon nem jelenik meg. Úgy éljük meg, hogy tettünk egy utazást valahová, de utána vár minket a régi albérletünk. Igaz, nem a miénk, sok szenvedéssel jár, mert alkalmazkodni kell a tulajdonos elvárásaihoz, de mégis ott vannak a régi bútoraink, vissza kell térnünk. Hiába találtunk rá az igazi lakásunkra, mindig visszatérünk az átmeneti szállásunkra. Elkezdődik a csikicsuki, hogy mi legyen az igazi otthonunk? Hol verjünk gyökeret? Ezért óriási a különbség aközött, ha úgy van betekintésünk, hogy egy pillanat erejéig nem érintjük az én illúzióját, és rálátunk az igazságra, vagy úgy éljük meg a folyamatot, hogy fülig szerelmesek vagyunk a megvilágosodásba, és az erőnkkel hegyeket mozgatunk meg.”

Részlet Magunam hamarosan megjelenő könyvéből