“A feloldódás azért szükségszerű és végzetes, mert tévhiteink oldódnak vissza eredendő forrásukba, és soha többé nem késztetnek minket szenvedésre.
Az egyetlen, ami tetten érhetően megtörténik, az, hogy a megvilágosodás tiszta minőségei maguktól kibontakoznak és felragyognak. A szabadság illatait a folyamat során is meg-megéreztük. Időnként, különösen a bepillantások alatt, szinte nyelvünkön volt a buddhák ezer íze, terességük zamata, az ősi illat, amelyre szívünk dalolni kezd boldogságában. Ugyanakkor el is veszítettük az illatot, és emlékké vált bennünk. A vitrinben őrizgettük, és sóvárogva gondoltunk arra a bizonyos szent pillanatra.
A megvilágosodás olyan benned, akár egy friss, zsenge tulipán. Félreértésed ereje szorosan fogja a virágot, összepréseli és bezárja a benne lakozó lehetőségeket: a csodás szirmokat, ragyogást. Amikor feloldódsz az igazságban, félreértésed bezáró ujjai elengedik a növényt. A tulipán pedig – hiszen ez a természete – szorítás hiányában önmagától kinyílik, felmutatva színeit, illatait, a tavasz fényeit.”
Részlet Magunam Te és a megvilágosodás című, hamarosan megjelenő könyvéből.
Megvilágosodás 