“A helyes törekvés nem egyenlő az aktivitással. A törekvés lényege, hogy ha a pillanat bölcsessége azt igényli, akkor nem mozdulok, ha pedig a pillanat bölcsessége azt igényli, akkor aktívvá válok.
Tételezzük fel, hogy el szeretnék jutni Budapestről a Balatonra az autópályán. A GPS azt az instrukciót fogja mondani kilencven kilométeren keresztül, hogy maradj az úton, menj egyenesen. Majd egyszer csak úgy navigál, hogy ötszáz méter múlva fordulj jobbra. Idáig miért volt jó, hogy egyenesen mentem, most meg arra utasít, hogy forduljak el? Utána megint öt kilométeren át egyenesen vezet. Ez teljesen értelmetlen! – mondhatná az elme.
A helyes törekvés arra vonatkozik, hogy követem a GPS-t, és maradok a megvilágosodás szándékában. A fáradhatatlanság pedig egyfajta kitartást jelent, hogy mindig a kütyüt fogom követni, bármit is mond. A megvilágosodáshoz leszek hűséges, fáradhatatlanul. Néha cselekednem kell érte, máskor nem kell tennem semmit. Olykor mozdulatlanná kell válnom, időnként aktívnak kell lennem. Néha a kettőt egyszerre kell csinálni: kívül tevékenykedni, belül rezzenéstelennek lenni.
Nem az a lényeg, hogy mi fakad a pillanat bölcsességéből, hanem az, hogy fel akarok ébredni.”
Részlet Magunam Te és a Megvilágosodás című könyvéből.
Megvilágosodás 