Kacagó Buddhák: a megvilágosodás örömtelisége

Miért van olyan sokféle arca a Buddháknak?

Láttál már csendesen mosolygó, elmélyült Buddha arcot? És kacagót, térdét csapkodót? Észrevetted, hogy a Buddhák néha ülnek, néha állnak, néha pedig fekszenek? Felfigyeltél -e a számtalan megvilágosodás szimbólumra, amelyek elképesztően változatosak?

A megvilágosodás nem más, mint a dolgok eredendő természete, a forrás maga. Bár szavakkal le nem írható, fogalmakkal meg nem fogható, talán mégis hasonlíthatjuk egy örökké sugárzó, tökéletes ragyogású Naphoz. Ő maga a fény: neki nincs más forrása, mint saját maga, a nem született ragyogás. Nem táplálja semmi, mert ő maga a táplálék. Amikor a Nap ragyog, mindenre ráirányítja fényeit, kivétel nélkül. Nem ítélkezik, és nem vár el viszonzást, csak beragyogja életünket, ha hagyjuk. Legfeljebb házat építhetünk, vagy barlangba bújhatunk, és akkor nem ér minket olyan erővel a szabadság fénye.

E Napnak, bár ő maga a tökéletes egység, sugarai ezerfélék! Ahány sugár, annyi fajta megértés, áldás, beérkezés! A szabadság egy, de a felismerése ezerféle. Ahány kereső, annyi lehetőség. A Buddhák azért sokfélék, mert a sugarakat szimbolizálják: mély és csendes, vagy felszabadultan harsány, esetleg felháborítóan különös felismerései a megvilágosodásnak. Sosem tudhatod, neked melyik kapu nyílik ki, ezért a legjobb minden Buddha aspektusra egyforma nyitottsággal tekinteni, kötődések és ellenszenvek nélkül.

Amikor a Buddha kacag, és nem bírja abbahagyni

Ha életünkben akár csak egyszer is megjelenik a megvilágosodás örömtelisége, ezt az élményt sosem felejtjük el. Nem olyan öröm ez, amely elvehető. Nem olyan, amely függene bármilyen véleménytől, történéstől, befolyástól. Ez az öröm a csecsemő öröme: kisütött a Nap! Elment a Nap, felhők jönnek! Elhúzták a függönyt! MI ez a hang? Csak nem ugatás?

Felismered?? Olyan fajta öröm ez, amelyet valaha alkalmaztál, de leszoktál róla. S mivel minden gyermek rendelkezik vele egy ideig, nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az öröm eredendően része lényünknek, vagyis velünk született. Amikor tehát egy mester, átadás vagy gyakorlat erre az örömre tanít, valójában csak emlékeztet az örömre, ami a tiéd. Ez a megvilágosodás eredendő öröme, a Buddhák kacaja.

Amikor felismered magadban az eredendő örömre való hajlandóságot, hirtelen eszedbe jut, milyen is kacagni a Buddhákkal. Hirtelen könnyebb leszel, gondjaid és kifogásaid elhalványulnak, aggodalmaid háttérbe szorulnak, hogy egyéb képességeknek adjanak helyet. S hogy mik ezek? Nyitottság, vakmerőség, függetlenség, ragyogás… Mindben érezheted: ha eredendő örömödben kacagsz, akkor te magad vagy a Nap fénysugara. A Buddha kacagása a tiéd, és már nem is tudod többé abbahagyni a nevetést.

Az a bizonyos mosoly

Álljon itt egy vérbeli Városi jógi történet, amelyben ismét megtapasztalhatod, jóginak lenni egyet jelent állandóan azzal dolgozni a megvilágosodás felismerése érdekében, amivel csak tudunk. Nem válogatunk, mert amit elénk hoz a pillanat, mindig az a legjobb tanítás éppen.

„Buddha mosolya:

Kisfiunk kérdezte: Anya, miért mosolyog mindig a Buddha? Olyan szép a mosolya, és mindig más…

Anya felelte: Déva, a mosoly a szív saját természetének tükre. Ha csendben vagy, és gondolataid visszasüllyednek a szívedbe, derűs leszel. Általában az emberek azért mosolyognak, mert történt velük valami jó. A Buddha azért mosolyog, mert örömteli a természete, és ehhez nem kell semmiféle külső ok. Azért mosolyog, mert szabad. Elvehetetlen ez a boldogság, és semmihez sem fogható. És már most is a tiéd.”

Reklámok