“Tenyerem egy felhőt simogat
Talpam alatt óceán feszül tükörként
Mindegy, nappal van, vagy éjjel
Csak itt vagyok, mert nem lehetek másutt
Csak most vagyok, mert nem voltam és leszek
Hangjaim elhallgattak
Könnyeim mind elfogytak
Szabad szívem mindent kitölt
Nem fér már el benne félreértés”
Virág