Az elvonulás íze

Képzeld el, hogy napokig együtt vagy mestereddel. Mindaz, amiért követed, szereted, néha féled, most töményen és kérlelhetetlenül megjelenik. Állandóan a mandalájában vagy, vele eszel, vele pihensz, vele mozogsz, közelében alszol és ébredsz. Nem bújhatsz el, nem fecsérelheted idődet, nem hazudhatsz magadnak, mert a mester jelenléte reflektorként irányul rád, és rejtett kis dolgaidra.

Képzeld el, ahogyan járjátok az erdőt, és minden lépésetek igaz. Képzeld el, ahogyan tóparton figyelitek a hullámokat, mindenfajta túlzás vagy elvárás nélkül, csak úgy. Képzeld el este a tüzet, amely a mester kezei és mantrái nyomán lobban fel, és amely szerelemként égeti ki belőled a félreértéseket. Képzeld el az éjszakát a kerti fák között, csillagok alatt, őszinte egyszerűségben.

Hogy miért is vonulunk el időnként? Mert az elvonulás elkapja grabancunkat, fülön csíp és nem ereszt. Ott és akkor nem beszélhetünk félre, nem üthetjük el tréfával, nem takarózhatunk apró kis szenvedésekkel. Egy elvonuláson a mestereddel mindennek jelentősége van, minden tanít. Rengeteg időt, energiát szánsz rá, hogy létrejöhessen, ezért ne pazarold el az értékes lehetőséget! Sosem tudhatod azt sem, hogy meddig állnak rendelkezésedre a feltételek. Ó, mennyi, mennyi feltétel kell ehhez! Belegondoltál? Kell az egészséged, a mester egészsége, kell a lelkesedésed, a nyitottságod, a mester jóindulata, és kell egy hely, amely teret ad. És még mennyi minden. Légy alázatos, és élj a lehetőséggel: add meg magad a közvetlen igazságnak!

Az elvonulás íze semmihez sem fogható. Olyan édes, mint a legtisztább méz; és olyan keserű, mint az epe. Édes, mert szíved a mesteréhez ér, és szabadsággá olvad. Keserű, mert állandóan szembesít azzal, hogy bár sosem voltál elválasztva a megvilágosodástól, Te mégis elhiszed, hogy messze van.

Az elvonulás nem burok és nem is menekülés. Miközben a szabadságra nézünk intenzíven és közvetlenül, nem zárunk ki semmit és senkit. Azt vizualizáljuk, hogy mindenki velünk együtt van. Minden jelenség, minden érző lény, minden fény és árnyék a mi mandalánk. Eltelünk a világgal, és elfogadunk benne mindent. Hagyjuk, hogy feloldódjunk ebben a bizonyosságban, megadva magunkat az egyetlen valóságnak: a felébredésnek.

Add meg magad időnként Te is! Ha kell, vonulj el a mesterrel, és engedd felébredni a világot! Csak engedd.

Reklámok