Kérdés és válasz a szerelemről

Tanítvány:
Nekem sokszor az az érzésem, hogy tulajdonképpen nem szerelembe esni kell, hanem megvilágosodásba esni. Gyakran azt érzem, hogy a szerelem maga a megvilágosodás. Amikor a szerelmet akarom átengedni magamon, akkor tulajdonképp a megvilágosodást akarom előengedni. Ez tévedés?

Magunam:
A sok lehetséges kifejezés közül azért használom a ’szerelem’ szót, mert a szerelem nélkülöz mindenféle átgondoltságot, kiszámíthatóságot, lehatároltságot. De nem véletlenül teszek elé egy minőségjelzőt – a ’megvilágosodás iránti szerelem’ kifejezés alatt ne a ’szerelem’ szó hétköznapi jelentését értsük. Nem a vak szerelemről beszélek, amikor nem látunk tisztán, mert ránk ereszkedik a lila köd. A megvilágosodás iránti szerelemben nincs racionalizmus, kiszámíthatóság, lehatároltság, de tele van bölcsességgel, belátással, nyitottsággal, spontaneitással. Ez egy bölcs szerelem. Ebben a szerelemben az, aki szerelmes, az, aki szeretve van és maga a szerelem egy. Ebben a szerelemben a valódi határok elmosódnak. Ez a szerelem visszahoz a jelenbe, mert ezt a szerelmet itt és most tapasztaljuk, itt és most érezzük, nem egy másik helyen, nem a múltban és nem a jövőben. Ez a szerelem képes elnémítani a duruzsoló elmét, képes fölülírni, elégetni az olyan kizökkentő gondolatokat, hogy „el vagyok választva”, „még nem tapasztalom”, „kiestem”, „ismét szétszóródtam”. Bármikor megjelenhetnek ilyen félreértések, elhomályosulások, de ez a szerelem el tudja égetni őket, mert a forrása a megvilágosodás.

Reklámok